„A jazzre igenis lehet táncolni”

Meglepetéssel is készül a Marching Jazz Band zenekar a korai jazz műfajok dallamai és ritmusai mellett az Orfűi Malmoknál a június 18-án 19 órától kezdődő koncertjén. Játékukat az improvizáció, zenei szólók és frissesség mellett a közönségre való ráhangolódás teszi egyedivé. „Mindig mást és mást játszunk, ezért nem lehet megunni. A jazzre pedig igenis lehet táncolni”, vallja Makó László, a zenekar szoprán szaxofonosa. Igazi táncos hangulat vár mindenkit a malomudvaron! Ne feledjétek, szarvaskolbásszal is készülünk.

Hogyan alakult meg a zenekar?

A ma is létező elődzenekarunk a Papa Jazz Seven volt, képzett jazz-zenészek álltunk össze a formációban. Úgy tíz évvel ezelőtt meghívást kaptunk Salgótarjánba egy borfesztiválra, ahol különös módon és helyeken zenéltünk a közönségnek. Az ott spontán kialakult előadásmód azóta védjegyünkké vált, és megalakult a Marching Jazz Band. Adtunk koncertet a lovaskocsitól kezdve a sárkányhajóig sokféle helyszínen. De nem akarom lelőni a lényeget, legyen meglepetés a közönség számára a szombati koncert.

A zenekar a jazz első korszakának zenei világát szólaltatja meg. Miért választották ezt az időszakot?

A jazz kialakulása az 1900-as évek elejéhez, és főként New Orleanshoz kötődik. Megfogott minket a maga improvizatív jellegével, offbeat ritmizációjával. Talán egyik legismertebb figurája Louis Armstrong volt.

Mi az érdekessége a korai jazznek?

Különleges kulturális találkozás hozta létre a jazzt Amerikában. Az új világba érkező, különböző nemzetiségű európaiak vitték magukkal a hangszereiket és zenei kultúrájukat. Az afrikai néger rabszolgák pedig a dobokra és ritmushangszerekre épülő törzsi zenéjüket. Az afrikai emberek megkapták a fehérek levetett hangszereit, megfigyelték a működésüket, és elkezdtek gyakorolni. Idővel az afrikai ritmusvilággal összegyúródott a hangszeres zenével. Ha nem lett volna a rabszolgaság, akkor lehet, hogy sosem alakult volna ki a jazz. Ennek egyik korai iránya a blues volt, tulajdonképpen a néger szomorúság kifejeződése. A másik a dixieland, ahol már képzettebb, iskolázottabb, angolul beszélő négerek zenéltek, de az afrikai törzszenék ritmusát is még magába foglalta. Tulajdonképpen tánczene volt, amelyben ugyanarra a zenei harmóniamenetre különböző dallamvariációkat hoztak be, improvizatívvá téve az előadást.

Milyen hangszerek voltak meghatározóak, amelyeket Marching Jazz Band is használ?

Kezdetben nem létezett erősítés, így voltak hangszerek, amelyek hangosabban vagy halkabban szóltak. Rájöttek például, hogy ha a nagybőgőt pengetik, akkor erősebben szól. New Orleans a sok utcai rendezvénye miatt vált e stílus meghatározó helyévé. Hangosítás hiányában olyan hangszereket használtak az utcán, amit jól lehetett hallani, mint például a tuba és a harsona, valamint ekkor alakult ki a bendzsó. Ahogy megjelent a hangosítás mint olyan, az ének is részévé vált az előadásnak. Ezekre a zenékre az emberek pedig táncoltak is még!

Hogyan jelenik meg a zenekar repertoárjában a dixieland stílus?

Ebben a műfajban nagyon sok szám született, és számos dalt fel is lehet dolgozni ebben a stílusban. A Marching Jazz Band a magyar zenei irodalomból válogat ismert zenéket, legyen az akár operett részlet, filmbetétdalok, amelyek átlényegülnek teljesen a korai jazzműfajokban játszva. Azért szeretjük ezt a különleges zenei világot, mert minden korosztályhoz közel áll, és nem elvont stílus a jazzen belül. És ne feledjük, ezek régen tánczenék voltak, most is lehet rá táncolni!