„A malmoknál megnyugszik az ember lelke”

Ha valaki, akkor Száraz Ildikó nagyon komolyan gondolja a fenti mondatot. Sok-sok évnyi multis munkaviszonyból érkezett az égerfáktól körülölelt Garat pultja mögé tavaly nyáron. A változást a munkanapjaiban leginkább az erdei séták közben érzett nyugalomhoz tudja hasonlítani: „nagyon szeretek kirándulni, édesapámmal sokat jártuk, járjuk most is az erdőt. Ő mondja mindig, hogy a fák között megnyugszik az ember lelke. Én itt a malmoknál is valami ilyesmit érzek.”

Ilditől saját bevallása szerint sosem állt távol a családias munkahely ideálja. Az eredeti végzettsége kerámiaformázó, pályakezdőként a tapasztalatokat egy kisebb családi vállalkozásban gyűjtötte. Az ígéretes indulást azonban a kisüzem bezárása törte meg. Így kötött ki Ildi (szándéka szerint) ideiglenesen eladóként egy multinál. Hiába azonban a biztonság és kiszámíthatóság, ami mellett több idő jutott hobbijára, a természetjárása, a vágya, hogy „egy olyan helyen dolgozzak, ahol munka közben valami érték is létrejön”, nem akart elmúlni. 

Nem véletlenül volt számára vonzó az, amit az Orfűi Malmok képviselnek, és a hagyományőrzés összefonódása a minőséggel. A barátnőjével rendszeresen jöttek süteményezni ide, „mondhatni ez volt a törzshelyünk”. Amikor meglátta az álláshirdetést, nem hezitált sokat, jelentkezett: a sikeres próbanapot előbb a hétvégi műszak, végül a teljes állásra váltás követte.

„Nem volt számomra újdonság emberekkel dolgozni. De teljesen más itt a Garatban. Sokkal személyesebb kapcsolatom van a vendégekkel és a kollégákkal” – mondja. Még hozzáteszi, hogy az előző munkahelyén annak jellegénél fogva megedződött, mert általában „a rohanást, a kapkodást, az ideges embereket láttam.” A Garatban, még ha olykor várni is kell a rendelésre és közben elhessegetni néhány kíváncsi természetű darazsat, Ildi szerint „sokkal nyugodtabbak az emberek. Már akik bejönnek, egyfajta nyugalommal térnek be hozzánk, az emberek nagyobb része kedves és türelmes.”

Ildi nem csinál titkot abból, szereti azt, hogy általában a pultban csapódik le minden elismerő szó. „Ez rendkívül feltölti az embert, sok dicséretet kapunk, amit jó hallani, jó továbbítani a kollégák felé.” 

„Na jó, van még egy előnye a bennfentességnek” árulja el egy kis unszolás után: “Nagymamám Mohácson dolgozott a kenyérgyárban. Sokat nyaraltunk nála, ilyenkor mindig bejártunk a pékségbe, ahol megkóstoltuk az újdonságokat. A Garatban a pultban mi is elsőként kóstolunk meg egy-egy terméket, amit először készítettek a pékségben vagy a sütiműhelyben, mielőtt felkerülne a kínálatba.”

A pék és cukrász szakma egyébként nagyon vonzó számára, feltett szándéka kitanulni és tapasztalatot szerezni, ezért ha tud, besegít Zsombinak a Perecelő foglalkozásokon. Lojális és kitartó embernek tartja magát, szóval az elkövetkező évek nem lesznek unalmasak számára. Főleg, hogy “sosem úgy jövök, rossz kedvvel, hogy na most dolgozni kell menni, hanem mintha megérkeznék otthonra”.