Aki a malmokat kifaragja – interjú Kovács Gergővel

„Egy malomszerkezet megépítése izgalmasabb számomra, mint a bútorgyártás. Ezzel olyat csinálhatok, amivel kevesen foglalkoznak az országban”, meséli Kovács Gergő, aki bútorasztalos múltját lezárva Orfűn kezdett malomépítéssel foglalkozni. Az orfűi vízimalom kerekének felújításával és a papírmalom malomszerkezetének elkészítésével vált szenvedélyévé a famesterségnek ez a különleges ága.

Hogyan jött az ötlet, hogy malmok felújításával foglalkozz?

Asztalosként tagja vagyok az Orfűi Kézműves Egyesületnek, a Kézműves Házban volt a műhelyem. A vízimalom körül anno sokat segítettem Füzes Péternek asztalos munkákban. Egyszer Horvátországban újítottak fel egy szárazmalmot, aminek én készítettem el a garatját. Később, amikor eljárt az idő az orfűi vízimalom régi kereke felett, Kata felkérésére elvállaltam a felújítását. Később, miután a Papírmalmot megálmodó pályázat támogatást nyert, én készíthettem el annak vízikerekét és a kallóművet. A szárazmalom óriási fogaskerekének javításán jelenleg is dolgozunk. Van még rajta mit javítani, de egyszer már meg tudtuk forgatni!

Ez volt az a pont, amikor felhagytál a bútorkészítéssel?

Bútorokat nem szívesen vállalok, ha mégis, kicsit duzzogom. Egyrészt a jelenlegi megbízásaim izgalmasabbak számomra, másrészt az én kezem nem a bútorok megkövetelte finom munkákhoz való. Tudok szép konyhabútort készíteni, de jobban szeretem a nagyméretű, működő dolgokat. Örülök, hogy megadatott, hogy a szakmámon belül olyannal foglalkozom, amit igazán élvezek.

Az országban kevés ma is működő malom van. Elegendő feladatot adnak a szakma fennmaradásához?

Az első vízikerék munkám nagyon jól sikerült, ennek híre eljutott Tamás Péter malomrestaurátor fülébe, aki megbízott a csopaki vízimalom tengelyének elkészítésével. Öt méter hosszú, ötven centi átmérőjű fából esztergált tengelyre volt szükség. Kihívás volt, de elvállaltam, és sikerült. Azóta sokat dolgozunk együtt, kétévente van egy-egy komolyabb malmos megbízás. Néhány éve például hívott, hogy érdekel-e egy szélmalom? Erre nem lehet nemet mondani, így neki láthattam a kiskundorozsmai szélmalom felújításának, a vitorlák és a szelestengely elkészítésének. Ha éppen nem malmokról van szó, akkor az Ilona-malom Műhellyel szeretek dolgozni, különleges, tematikus játszótereik miatt. A következő munkánk során Pakson fogunk egy római erődöt építeni.

Nagyméretű és jó minőségű faalapanyagra van szükséged, hiszen ezeknek a szerkezeteknek gyakran évtizedeket kell szolgálniuk. Mennyire egyszerű hozzájutni a megfelelő fához?

Nagy fákat kifejezetten nehéz beszerezni. Jómagam az erdészettől szoktam közvetlen vásárolni, de bizonyos méret felett ez már gondot okoz. A kiskundorozsmai szélmalomhoz például hatalmas vörösfenyőre és tölgyfára volt szükségem, amit beszerezni szinte a lehetetlent súrolja. Szerencsém volt, ismerősön keresztül Szlovéniában, egy Maribor melletti erdőben sikerült végül megtalálni a megfelelő fát. Sokat jelent a kapcsolati tőke ebben a szakmában. Előfordul, hogy hosszú hónapokat, egy évet is kell várni a fára. A tajgára például csak télen tudnak a favágók bemenni, amikor fagyott a föld. Nem ritkán komoly kutatómunkát igényel a fa beszerzése.

Mi a folyamata, hogyan lesz egy óriási, nyers fából megmunkált tengely vagy játszótéri elem?

Miután az erdőben kivágták, a rönköt kamionra teszik, így utazik hozzám egy közeli pontra, ameddig a teherszállító el tudja hozni. Onnan már a traktoros mozgatja meg, odateszi, ahol dolgozom majd vele. Ez az én esetemben egy műhellyé alakított istállót jelent Orfűn. Itt fából készítettem egy óriási esztergapadot, egy helybéli kováccsal csináltattam hozzá nagy esztergakéseket. Amíg a rönk óriási, formátlan valami, addig nehéz és furcsa fadarab.