„A malom gondozására megéri feltenni az életed”

„Az életem, a szívem”, összegzi két szóval érzékletesen munkáját Füzes Kata, az Orfűi Malmok életének központi alakja. Bár bevallása szerint nem kifejezetten az a főnök típus, mégis rendre nála futnak össze a szálak. Kedves, nyitott személyisége a malmok családias légkörének egyik fő forrása. „Sosem érzem munkának, egyszerűen csak csinálom, miközben nem számolom az órákat.” Nem véletlen talán, hiszen hivatásának régre visszanyúló családi gyökerei vannak.

A molnár mesterség és kenyérsütés generációkon átívelő szeretete a nagy- és dédszülők sásdi malmánál kezdődött. A Vízfő-forrásnál eredő Orfűi-patak táplálta vízfolyáson egykor tucatnyi vízimalom is működött. Ezek közül elsőként az orfűi, utolsóként a sásdi épült fel. „Nagyapám élete nemcsak szimbolikusan, ténylegesen is összekötötte az első és az utolsó malmot, 1993-ban ugyanis apával együtt ők keltették életre a hetvenes évektől múzeumként működő orfűi malmokat.”

Kata gyerekként kapcsolódott be a molnárok életébe három lánytestvérével, nyaranta a kenyérsütésből és az idegenvezetésből vette ki részét. „Mindegyikünk kötődik a malomhoz, s később sem tudta egyikünk sem elengedni teljesen. Ahogy édesapám szokta mondani: bedarált minket a malom.” Az au pairként Hollandiában eltöltött évek, a soproni közgazdász képzés után Budapesten elhelyezkedő Kata 2005-ben döntött úgy, hogy hazaköltözik Pécsre. „Éreztem, hogy olyan értéket képvisel a malom, aminek gondozására megéri feltenni az életed.”

Részben a családi hivatás folytatása miatt, de pék-cukrász képzés hiányában tanult cukrásznak, így is dolgozott közel három évig Pécs egyik vezető cukrászdájában. A malomnál rohamosan szaporodó feladatok azonban teljes embert kívántak, „hazaszólítottak”.

A vízimalom egyik használaton kívüli helyiségében cukrászműhelyt alakítottak ki, itt készülnek ma a kézműves sütemények és péktermékek. Amikor Kata éppen nem süt, képzéseket is tart, az egyik legnépszerűbb a Yokka Desszertműhely macaronkészítő tréningje. De azért az igazi nagy szerelem a kovászolás és a kovászos kenyér készítése maradt. „Édesapám élesztős előtésztával dolgozott, én négy éve a saját kovászomat gondozom”, ami benne van minden egyes itt készült kenyérben.

Nem csoda, hogy kedvenc helye a vízimalom, melyet „láttam működni nagyapáék kezei alatt, máig előttem van, hogyan szaladgáltak az emeletek között őrléskor”. Egy sűrű nap végén ha csendre vágyik, szeret visszahúzódni ide, és nézni, ahogy a lemenő nap megvilágítja a százéves hengerszékeket. A malomban, ami úgy gazdagodott új funkciókkal, hogy megőrizte a múltját és a családi munka értékeit.