Egyetlen szó, ami eszembe jut: a hála

„Ezt a helyet nem nagyon kell magyarázni. Aki valaha már elidőzött itt, az tudja ezt. Tuti, hogy van itt a földnek egy szívcsakrája” mondja Csatlós Ágnes, miért az Orfűi Malmoknál horgonyzott le azután azután, hogy kis túlzással a fél világot bejárta.

„Az elmúlt tíz évben folyamatosan égett bennem a kalandvágy. Amikor besokalltam, akkor mindig visszatértem Pécsre a következő kaland előtt”, fordítja komolyra a szót a Garat pultos, később pedig az malomtúrás csapatot is erősítő Ági. „Megnyugodtam, kialakult a vágy a stabilitásra. Jó fejlődési lehetőség a malom nekem arra, hogy lelassuljak, tanuljak és megállapodjak. Jó helyre érkeztem meg, nagyon önazonos útnak érzem.”

A Pécsi Tudományegyetemen humánökológia szakot hallgató Ági másfél éve kezdett el dolgozni a malmoknál. Amikor felmerült, hogy tavasztól elkéne az extra kéz a pultban, nem habozott sokat: „mindig szuper szimpatikus volt a hely, mindig feltöltödés volt itt lenni, bár kicsit elfogult is voltam, hiszen a barátaim dolgoztak itt”. A döntés bejött, a munka “szerelem volt első látásra”.

A szakmai kihívások és a környezet mellett a malmok csapatának befogadó, szeretetteljes közössége is inspirálja. Pár hónapnyi vendéglátózás után megtalálta a feladat (pontosabban Noémi): új idegenvezetőkre volt szükség, így a felkérésre „rögtön igent mondtam, amúgy is tetszett, hogy itt a malmoknál szinte mindenki dolgozik más-más területen.”

Míg a pult mögött élvezte, hogy a találkozásból, „bolondozásból és kvaterkázásból” nagyon értékes kapcsolatok születnek, addig a malomtúrák során egy másik oldalát is megmutathatta: „mélyebben megismertem a malmok világát, hogy milyen őszinte értékek vannak itt. Büszke vagyok rá, hogy ezek átadásában én is részt vehetek”. Nemsokára pedig új feladatok várnak rá, hiszen a tervek szerint egyre jobban bevonódik majd a szervezési és múzeumpedagógiai feladatokba.

Ági azt is elárulta, hogy őt személy szerint az egész hely egy olyan korra emlékezteti, amikor minden annyival egyszerűbb volt. Amikor valamelyik malomról mesél, „az visszarepít egy olyan korba, aminek vágyom az egyszerűségét”. Amikor lassabb volt minden, volt idő kivárni a munka eredményét, élőbb volt a kapcsolat az emberek es a természet között.

Mikor arról kérdezzük, hogy a világban látott élményei tükrében hogyan látja a malmokat, azt válaszolja, hogy érzi az ember, hogy amit itt látni, az nagyon sok ember együttműködése, akik között érezni a szeretetet és a kapcsolódást, és ezt őszintén tudják közvetíteni is.

„És ebbe a körbe a törzsvendégek és visszajáró látogatók is beletartoznak. Van ettől egy bensőséges energia, ami tényleg különlegesség teszi.”