Új vízjelek érkeztek a Papírmalom műhelyébe
Az egy tucat szitakeret, köztük olyan, magyar címert ábrázoló ritkaságokkal, amelyekkel három évtizeddel ezelőtt a Köztársasági Elnöki Hivatal vízjeles papírjait készítették, Tátrai Károly pincéjéből kerültek hozzánk. Karcsi kivételes szakember, kapcsolatunk régre vezet vissza, hiszen ő mutatta meg először a papirkészítés fogásait, technologiáját. Nagyon örülünk neki, hogy ezek a felbecsülhetetlen értékű ipartörténeti tárgyak jó helyre – és újra használatba kerülnek.
A vízjelhasználat nem egyidős a papírkészítéssel és így a hivatalos okiratok, különleges dokumentumok használatával. Célja az volt, hogy utóbbiak eredetét, egyediségét igazolja, megnehezítse hamisításukat. A vízjelet a papírgyártás során helyezik el, a nedves papírpépbe egy speciális mintát tartalmazó henger hatol. A minta helyén a papír vékonyabb lesz, így világosabbnak tűnik, ha fény felé tartjuk. A vízjel lehet egy egyszerű motívum, egy logó, vagy akár egy bonyolultabb, “árnyékos” kép is. A vízjel egyfajta biztonsági elem, melyet a dokumentumok, bélyegek és más nyomtatványok hamisítása elleni védelemre használtak és használnak ma is: például a bankjegyeken. További érdekességek olvashatók a vízjelekről Kalmár Péter: A kétezer éves papír című könyvében!
A Papírmalomban eddig a három egykori baranyai a hirdi, pécsi és pécsváradi papírmalomból származó vízjelekkel lehetett találkozni, ezek bővülnek ki nemsokára Tátrai Károlytól érkezett vízjelekkel. A merítősziták fa keretei sajnos nagyon rossz állapotúak, így először ezek felújításra szorulnak. Füzes Veronika készíti az újakat, amik tradicionális angol mintára készülnek majd el, specialis csapolásokkal, mahagóni fát felhasználva(ez az igazi meritoszita faja) – ezek már igazi igáslovak lesznek, akár napi több száz ív készítésére alkalmasak. Először óvatosan leválasztja a régi keretekről a vízjelet hordozó foszforbronz szövetet, majd ez kerül at az új fa keretre.
A restauráció után néhánnyal a Garat polcain biztosan találkozhatnak majd a vendégeink!
