Keserü Ilona festőművész szitaprojektje a Papírmalomban
„Végre a grafikai műhely azt teszi, amire létrejött”, meséli büszkén Füzes Petra, az orfűi Papírmalom grafikai műhelyének szakmai vezetője. Keserü Ilonával idén május óta dolgoztak együtt a pécsi születésű, Kossuth-díjas festőművész egyik festményének színvariációin. A közös művészeti munka próbaszitázásnak indult, de egy különleges kísérleti projektté nőtte ki magát.
A szentendrei Ferenczy Múzeum megkeresése nyomán került kapcsolatba Keserü Ilona Petrával. A múzeum a festőművész leendő kiállításához szeretett volna egy grafikai mappát készíteni. A megbízás aztán átalakult, közvetlen Ilonával indult meg a szakmai, ugyanakkor sok-sok személyes beszélgetést magába foglaló munka.
A festőművész a Lény című, nagyméretű vászonfestmény színvariációinak elkészítésében kérte Petra közreműködését, akinek a hágai Királyi Művészeti Akadémián szerzett sokszorosító grafikai tanulmányai, valamint az utrechti grafikai műhelyben és az amszterdami Rijksakadémián szerzett tapasztalatai nyomán volt lehetősége korábban is nemzetközi, ismert művészekkel egy-egy projekten dolgozni. Az orfűi Papírmalomban erre építve hozta létre saját grafikai műhelyét, melyben a hazai kortárs festészet egyik kiemelkedő képviselőjével dolgozhatott most együtt.
„Igazi csapatmunka volt.” A festményt Horváth Gábor, „Guriga” fotózta be. A színbontásokat pedig Filus Attila grafikus végezte el, azaz a művészi munkán szereplő minden egyes színt – nyolc szín és egy háttérszín – szétválasztotta egymástól, így előkészítve azokról a levilágításhoz szükséges filmeket. A Papírmalom emeletén aztán ezek alapján történt maga a közel egy hónapig tartó szitanyomás. A főszéria az eredeti festmény alapján készült el, valamint ennek különböző színvariációi, az úgynevezett „Színugrások” születtek meg összesen 10-10 példányszámban. Ezek alkotják a közös kísérleti projekt művészi végeredményét.
„Megtisztelő volt egy ilyen kaliberű művésszel dolgozni, és csak úgy mellette lenni”, mesél Petra a Keserü Ilonával való munkáról. A hol a műteremben, hol a grafikai műhelyben történt találkozások, egyeztetések nemcsak az aktuális munkáról szóltak. „Mindenféléről szó esett közben, a színtantól kezdve a személyes jellegű témákig, melyek aztán művészettörténeti magánórákba váltottak, de éppúgy beszélgettünk a gyerekeinkről és a főzésről is. Az az érdeklődés és nyitottság, amit vele tapasztaltam, nagyon értékes és fontos számomra mind szakmailag, mind emberileg.”
Az elkészült nyomatok a győri Nemzetközi Rajz- és Képgrafikai Biennálén kerültek volna először bemutatásra, azonban a jelen helyzet miatt a múzeum csak online térben tudja egyelőre a kiállítást megrendezni.
