Keserü Ilona festőművész szitaprojektje a Papírmalomban

„Végre a grafikai műhely azt teszi, amire létrejött”, meséli büszkén Füzes Petra, az orfűi Papírmalom grafikai műhelyének szakmai vezetője. Keserü Ilonával idén május óta dolgoztak együtt a pécsi születésű, Kossuth-díjas festőművész egyik festményének színvariációin. A közös művészeti munka próbaszitázásnak indult, de egy különleges kísérleti projektté nőtte ki magát.

A szentendrei Ferenczy Múzeum megkeresése nyomán került kapcsolatba Keserü Ilona Petrával. A múzeum a festőművész leendő kiállításához szeretett volna egy grafikai mappát készíteni. A megbízás aztán átalakult, közvetlen Ilonával indult meg a szakmai, ugyanakkor sok-sok személyes beszélgetést magába foglaló munka.

Fotó: Horváth Gábor

A festőművész a Lény című, nagyméretű vászonfestmény színvariációinak elkészítésében kérte Petra közreműködését, akinek a hágai Királyi Művészeti Akadémián szerzett sokszorosító grafikai tanulmányai, valamint az utrechti grafikai műhelyben és az amszterdami Rijksakadémián szerzett tapasztalatai nyomán volt lehetősége korábban is nemzetközi, ismert művészekkel egy-egy projekten dolgozni. Az orfűi Papírmalomban erre építve hozta létre saját grafikai műhelyét, melyben a hazai kortárs festészet egyik kiemelkedő képviselőjével dolgozhatott most együtt.

Igazi csapatmunka volt.” A festményt Horváth Gábor, „Guriga” fotózta be. A színbontásokat pedig Filus Attila grafikus végezte el, azaz a művészi munkán szereplő minden egyes színt – nyolc szín és egy háttérszín – szétválasztotta egymástól, így előkészítve azokról a levilágításhoz szükséges filmeket. A Papírmalom emeletén aztán ezek alapján történt maga a közel egy hónapig tartó szitanyomás. A főszéria az eredeti festmény alapján készült el, valamint ennek különböző színvariációi, az úgynevezett „Színugrások” születtek meg összesen 10-10 példányszámban. Ezek alkotják a közös kísérleti projekt művészi végeredményét.

„Megtisztelő volt egy ilyen kaliberű művésszel dolgozni, és csak úgy mellette lenni”, mesél Petra a Keserü Ilonával való munkáról. A hol a műteremben, hol a grafikai műhelyben történt találkozások, egyeztetések nemcsak az aktuális munkáról szóltak. „Mindenféléről szó esett közben, a színtantól kezdve a személyes jellegű témákig, melyek aztán művészettörténeti magánórákba váltottak, de éppúgy beszélgettünk a gyerekeinkről és a főzésről is. Az az érdeklődés és nyitottság, amit vele tapasztaltam, nagyon értékes és fontos számomra mind szakmailag, mind emberileg.”

Fotó: Horváth Gábor

Az elkészült nyomatok a győri Nemzetközi Rajz- és Képgrafikai Biennálén kerültek volna először bemutatásra, azonban a jelen helyzet miatt a múzeum csak online térben tudja egyelőre a kiállítást megrendezni.

Hasonló bejegyzések

  • Új vízjelek érkeztek a Papírmalom műhelyébe

    Az egy tucat szitakeret, köztük olyan, magyar címert ábrázoló ritkaságokkal, amelyekkel három évtizeddel ezelőtt a Köztársasági Elnöki Hivatal vízjeles papírjait készítették, Tátrai Károly pincéjéből kerültek hozzánk. Karcsi kivételes szakember, kapcsolatunk régre vezet vissza, hiszen ő mutatta meg először a papirkészítés fogásait, technologiáját. Nagyon örülünk neki, hogy ezek a felbecsülhetetlen értékű ipartörténeti tárgyak jó helyre –…

  • Előre tekintve

    A 2026-os év rendezvényeit tervezgetve már abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy nagyrészt olyan programokat kell megszervezni, amik évről évre ismétlődő sorozatok részei, így az alaptémáinkon már nem kell sokat gondolkodni. A megszokott dolgokat szeretnénk jó arányban keverni az új elemekkel, hogy a jól bevált dolgok is mindig izgalmasak maradjanak. Itt egy kis összefoglaló ezekről…

  • A mohácsi liszt ereje

    „A jó lisztnek összetartó ereje van a szakmában”, vallja Bányai Diána, a mohácsi Garat Malom cégvezetője. Az Orfűi Malmokban évek óta a lisztjeikből készülnek a kenyerek, pék- és cukrásztermékek. A mohácsi malomcsapata lelkiismeretes és lelkes munkájának gyümölcse hamar országos hírt hozott. A malom több mint százéves hengerszékei ugyanis saját búzából, kézi ellenőrzéssel készítenek magas minőségű…

  • Azért a legfőbb szerelem a kenyér

    “Az abszolút nulláról indultam. Amikor először sütöttem egy valamirevaló kenyeret, nagyon büszke voltam. Visszagondolva elég csúfos kenyér volt, de én akkor nagyon örültem neki. Aztán másnap sütöttem egy újat. Harmadik nap is, és így tovább, mindennap, kitartóan” – meséli Pádár Szilvi kollégánk, a Pajtapékség csapatának ma már nélkülözhetetlen tagja, hogyan tette meg az első lépéseket…

  • Volt egyszer egy Orfűi Skanzen I.

    Kevésbé ismert, hogy a hatvanas évek végén nagyszabású tervek születtek a szentendrei és majd féltucat vidéki skanzen mintájára szabadtéri múzeum létesítésére Orfűn. A vízimalom köré tervezett múzeumfalu grandiózus méreteit jól érzékelteti, hogy mintegy 130 épület felhúzását tervezték. Az Orfűi Skanzen történetét Neichl Noémi néprajzos muzeológus írta meg nekünk.