„Előfordult, hogy lisztes kézzel kellett beugrani felkonferálni a zenekart”

„Pékzenész”, becézték Horváth Zsombort, az Orfűi Malmok csapatának oszlopos tagját a látogatók. Népzenészként ugrott be kenyeret sütni nyaranta, és már egy évtizede a malom munkatársa. Az évek alatt második otthonává vált a nyári munkahely. A kenyérsütésen pedig hamar túlnőtt a feladatkör: csoportot vezet, zenél, rendezvényt szervez, de ha kell, árkot ás. Tovább szövi a malmok történetét. Bemutatjuk kollégáinkat.

„Már az elején éreztem, hogy ez a hely több annál, ahol pénzt keresek majd”, emlékszik vissza Zsombor, aki 2010-ben Katától és édesapjától, Péter bácsitól tanulta meg a kenyérsütés, kemencézés rejtelmeit az egyetem mellett. A következő évben az idegenvezetésbe is bekapcsolódva, fedezte fel a malom múltját. “Egyből magával ragadott a malom története.”

A Vizin Zenekarnál vált igazán népzenésszé, a zenetanítás és zenélés a mai napig meghatározó számára. Mindezt a Malmoknál is kamatoztatta, megtalálta a feladat, és rendezvények, koncertek szervezőjévé, gyakran fellépőjévé vált. „Az első szárnypróbálgatások alkalmával előfordult, hogy lisztes kézzel kellett beugrani felkonferálni a zenekart”, meséli Zsombor, honnan a becenév.

Nem csoda, hogy hiába a legkedvesebbek a munkájában a zenei rendezvények, nyáron szervezett fesztiválok, „egy szépen sikerült kenyér a mai napig szívet melengető élmény.” Hasonlóan a malomárok tisztítása tavasszal, ami „kemény és piszkos munka, ám igazi szertartás, amikor az évben először visszavezetjük a vizet, és a patak belép a mederbe a Malomnál”. A feladatok sokrétűek, „sosincs állóvíz”, a munkakörnyezet pedig kivételes.

A Malmoknál mindig megújul és alakul az élet. Benne van annak a „folyamatos ígérete, hogy nem tömeges, nem kommersz, hanem önfenntartó, ahol az általunk létrehozott, saját értékeket tudjuk megmutatni. És ez lelkesítő.”