„Amikor tészta és kemence először összeér”

„Ez a pillanat izgalmasabbnak tűnt, mint egy laborban dolgozni”, meséli az Orfűi Malmoknál pékként dolgozó Dobó Farkas, miért hagyta ott az egyetem kémia szakját. A nyári munkából „életre szóló hivatás” lett, az első szezon óta eltelt négy év alatt kitanulta a pék szakma és a kemencézés alapjait Kata és Zsombor mellett. Amúgy „a kenyérsütésben is ott van a kémia, a kovászolás is tulajdonképpen az”, magyarázza, hogy bár a kémia iránti szeretete nem múlt el, de egy számára élhetőbb világgal találkozott a Malmoknál.

A gimnázium után nyári munkát kereső Farkas 2018-ban talált rá leendő munkahelyére, és a találkozás fordulópontot jelentett az életében. Az első napokban választhatott, hogy malomtúrákat vezet, vagy a kenyérsütésben segédkezik. Végül belső megérzés alapján ez utóbbi mellett döntött, nem is sejtve, hogy később első éves egyetemi hallgatóként otthagyja a tudományos pályát a pék szakmáért. Az Orfűi Malmok világa nagyban hozzájárult a döntéshez, „elvarázsolja az embert a hely nem csak látogatóként, de ott dolgozóként is”.

A kenyérsütés mellett a “háztáji” feladatokban is segít, mindenben, ami hozzátartozik a mindennapi ügymenethez. „Igazán jó érzés, hogy értéket adhatok hozzá”, meséli a vízimalom mellett hamarosan megnyíló pékműhely leendő pékje. Addig is a kemencés házban tölti ideje nagy részét, ahol a kemence felfűtése igazi rituálé, és a tésztakészítéssel egyenrangú feladat. „A kettő összehangolása nem egyszerű, de felemelő érzés, ha a végén tökéletesre sül a kenyér. Az egész szépsége egyben az, hogy nem mindig sikerül a tökéletes.”

A kenyérsütős napok reggele mindig a kemence begyújtásával indul, csak ezután kezdődik a tésztagyúrás, majd párhuzamosan halad a két folyamat. „A legjobban a kenyér bevetését szeretem”, emeli ki Farkas azt a pillanatot, amikor tészta és kemence először összeér. „A kemencét miután felfűtöttük, kitakarítottuk, a péklapáttal bevetjük a kenyereket, azaz sorba rakjuk őket a kemence padlóján”. Ezt megelőzően „a kenyér bevágása is mindig jó mozzanat. Nem tudjuk előre, pontosan hogyan fog kinézni a kenyér, de a bevágással arra törekszünk, hogy szép legyen.”

Bár a sütés magányos munkának tűnhet, a Malmok egyik nagy erénye a csapatmunka. „Mindenki tisztában van a feladatával, és arra törekszik, hogy a lehető legjobban elvégezze.” Ezt jól bizonyítja az augusztus huszadikai maratoni kenyérsütés élménye, amikor 24 órán belül hatszor izzik fel a kemence, és „mindannyian ott vagyunk a malomnál, éjszaka és hajnalban is sütünk”. A füst és a meleg mind hozzátartozik a munkához, „koszos, füstös, izzasztó, de csinálom, mert szeretem, hogy a végén kenyér lesz belőle.”