Van a hónak egy utánozhatatlan csöndje

Ilyenkor néma lesz az erdő, kicsit elnémulunk mi is, megállunk, szemlélődünk. Legszívesebben csak bekuckóznánk és otthon szöszmötölnénk a kandalló melegében. Valahogy ilyenkor még a beépített szekrény kipakolása is kellemes elfoglaltságnak tűnik. A hó vastag dunyhája alatt a malmok is még mélyebb álmukat alusszák, mi pedig szó szerint nem győzünk álmélkodni a minket körülvevő tájon. Többen a malmos csapat tagjai közül sétával indítjuk a napot a tanösvényen, talpunk alatt ropog a friss hó, és csak a szorgos énekesmadarak nesze és a patak finom csobogása zavarja meg a láp csöndjét.  

Egyik reggel Petra és Ági a Vízfő-forrásnál járva jégmadarat is láttak. A repülő kis drágakő épp csak egy villanásra tűnt fel, élénk kék és narancssárga tollai pillanatnyi tüneményként lepték meg a lányokat. A lápon egyébként sokféle madárral találkozni: vörösbegyek, őszapók, cinegék, királykák, fakopácsok. Fontos, hogy ilyenkor (is) gondoljunk rájuk. Amikor hó borítja a tájat, a kismadarak nehezebben jutnak táplálékhoz és vízhez. Bár erdők szélén meg-megoldják a magvak, rovarok és bogyók beszerzését, segíthetjük a munkájukat némi eleség és egy itató kihelyezésével. A madarak meghálálják majd, fürge röptük és egész napos szorgoskodásuk megunhatatlan látvány az ablakból.

Bár nekünk ilyenkor ösztönösen lelassulni volna kedvünk, a természetben a vastag hó leple alatt azonban nem áll meg az élet. Ökológiai szempontból a hó fontos védőréteg: levegős szerkezetéből adódóan természetes szigetelőként működik, stabilan fagypont körül tartja a hőmérsékletet, így segíti a föld alatti folyamatokat. A talaj így nem tud mélyen átfagyni, a csapadék és a szél által nem eródálódik. A kedvező hőmérsékleten a különböző mikroorganizmusok, gombák, baktériumok ilyenkor is dolgoznak, és előkészítik a növények számára a tápanyagdús talajt tavaszra. A búza szempontjából kifejezetten előnyös a tartós hótakaró: a hó óvja az őszi vetést, folyamatos nedvességet biztosít, így a búzaszemek tavasszal jó erőben indulhatnak csírázásnak.

Nem lehet eleget beszélni arról sem, mekkora kincs a víz. A vízháztartás szempontjából a hó igazi áldás. Az egyenletes olvadás biztosítja, hogy a csapadék ne egyszerre terhelje a patakokat és a talajt, hanem fokozatosan jusson vissza a rendszerbe. Ez különösen fontos a patakok élővilága számára: a hideg, oxigéndús víz kedvez a vízi gerincteleneknek, halaknak, és közvetve mindazoknak, akik a víz körüli élőhelyekre építik életüket. A malomkereket hajtó víz ilyenkor még nem rohan, inkább erőt gyűjt, hogy tavasszal újra munkába álljon. Ezt mi is folyamatosan figyelemmel kísérjük itt a malmoknál, ellenőrizzük a zsilipeket, és mi is erőt gyűjtünk a malomárok tavaszi nagytakarítására.

Egy szó mint száz: üdvözöljük a havat. Nem csak szépségéért és csendjéért örülünk neki, hanem mert óvja és segíti azt a kincsekben gazdag környezetet, ami nap mint nap körülvesz minket.