A szárazmalom
Te meg tudnád mozdítani az orfűi szárazmalom csaknem kétszáz éves járgánykerekét?
A régiek két lóval hajtották meg a kilenc méter átmérőjű kereket, ami aztán működésbe hozta a szárazmalom őrlőkövét. A szerkezet ma is működőképes, vállalkozó szellemű látogató megmozdíthatja, hogy átélje azt a munkaerőt, ami az óriási malom életre keltéséhez szükséges.
Kevesen tudják, hogy a hatalmas malomszerkezet nem volt mindig itt, eredetileg az észak-baranyai Mekényes szárazmalmában szolgált a második világháborúig. Akkor szállították ide, amikor az orfűi vízimalom mellé felépült a mekényesi épület hű mása 1974-ben. Azóta a 19. századbeli őrlőeszköz ugyanúgy dolgára készen áll. Az állati erővel hajtott járgányos malom már a középkorban is népszerűségnek örvendett, mivel nem volt szükség hozzá vízre, és nem függött a molnár munkája az időjárástól sem. Még mi is egyszer kipróbáltuk lóval meghajtani!
Hazánkban már csak négy szárazmalom őrzi a gabonaőrlés 19. század közepéig meghatározó technológiáját. Ekkor a gőzmalmok megjelenésével fénykoruk leáldozott. Az Orfűn nyugdíjas éveit töltő járgányos szerkezet lényegét a hatalmas fakerék adta, mely 400 fog segítségével közvetítette a hajtóerőt az őrlőkövek számára. A Jakab-hegyi vörös homokkőből készült kövek őrölték a gabonaszemeket, majd az őrleményből a malomipar első automatizált szitájával, a gatyaszárszitával választották ki a lisztet.
A régi molnárok a kor mérnökei voltak. Egyedi, rafinált megoldásokkal gazdagították malmaikat, ahol a szükség és az igény megkívánta. A mekényesi malomban például olajprés is működött. Amikor a molnár éppen nem lisztet őrölt, a préseléshez készítette elő, darálta meg az olajos magvakat, kihasználva a hatalmas járgánykerék hajtóerejét. A darálást áztatás, pörkölés, végül préselés követte. Ez utóbbit két óriási, egyenként másfél tonnás, hat méter hosszú préselő gerenda végezte, amelyet egy nagy kézikerékkel hoztak működésbe.
A szárazmalom részeként az Orfűre áttelepített prést régen lámpaolaj készítésére használták. A lisztnél drágább olajat azonban csak a gazdagok vásárolták világításhoz. A molnárok sokoldalúságát találékonyságuk is erősítette. A szóbeszéd úgy tartja, mivel sok magvat kellett megpucolni a préseléshez, a molnár falubeli családokat bízott meg az időigényes, aprólékos munkával. A gyerekek pedig minden bögre pucolt tökmagért valamilyen jutalmat kaptak cserébe fizetség gyanánt.
Ha mégsem sikerülne a járgánykereket megmozdítani, ne szomorkodjunk! Az itt kiállított, ókori eszközök mintájára készült, több mint százéves kézimalmot is igazi élmény életre kelteni.
De vigyázzunk! Az orfűi szárazmalom pici ajtaján belépve mindig van valaki, aki ha nem figyel, beveri a fejét a szemöldökfába!
