“Hozd a búzád, és mi adjuk a lisztet” – interjú Balázs György malomkutatóval

„Szinte az egyetlen, az utolsó szegig átgondolt, működőképessé tett malom az orfűi az országban, ami még a kilencvenes években is őrölt”, emeli ki Balázs György néprajzkutató, a molinológia, azaz a malomkutatás tudományának egyik hazai képviselője. Neki köszönhető hogy a Papírmalomban korabeli mintára készült gépészeti berendezések dolgoznak. Balázs Györggyel az Orfűi Malommúzeum 50+1 éves jubileuma kapcsán beszélgettünk.

Hogyan kezdődött az Orfűi Malmokkal kapcsolatos kutatása?

1997-ben sikerült Magyarországra hozni a négyévenként megrendezett nemzetközi molinológiai konferenciát, melynek keretében egy csaknem százfős csoport kirándult el Orfűre. Ennek kapcsán találkoztam Füzes Péterrel és Antallal, ekkor a vízimalom már újra őrölt. Nem ismertem az orfűin kívül egyetlen működő hagyományos malmot sem az országban. Több működőképes malom is létezett, de tényleges őrlést végző már nem. Szép színfoltja volt ez a látogatásunknak. Később Kata megkeresésére vállaltam el egy kutatást a baranyai malmokról, és végeztem el a Papírmalom vízikerekeinek, gépészeti berendezésének tervezését is. (Aminek famunkálatait Kovács Gergő készítette el, a vele készült interjúnk itt olvasható – orfuimalmok.)

Milyen módszerekkel és helyszíneken zajlott a kutatás?

Elsősorban technikatörténeti kutatásokat végzek, korabeli írásos emlékekből dolgozom. A papírmalom kapcsán több tucat vonatkozó könyvet és cikket tanulmányoztam, és kutattam  a pécsi, az egyházi, a káptalani és az országos levéltárakban. Baranyában például a Batthyányiaknak is voltak uradalmai, és azokról a levéltárban számos összeírás, malomterv fennmaradt. Gazdag írásos és tervanyag maradt fenn az egykori hirdi papírmalomról, mely alapján az orfűi is készült.

Milyen érdekességeket tárt fel a kutatása során a malmok múltjáról?

Az egyik legizgalmasabb írásos emlékre a Környezetvédelmi és Vízügyi Levéltárban leltem. Az úgynevezett vízikönyvekben minden egyes vízfolyásról, vízkivételi működésről, így a vízimalmokról is szerepel egy-egy dosszié, úgynevezett vízikönyv, mely tartalmazza a malomtulajdonosok nevét, a malomkerék típusát, méretét, a malomfő és a zsiliprendszer tervrajzát és a malom helyszínrajzát. Ha ezeket a helyszínrajzokat egymás mellé tesszük, akkor egy teljes vízfolyás malmai előttünk vannak. Szenzációs anyag!

Az orfűi vízimalom a 19. század közepén nyerte el a ma látható formáját, de a kutatások szerint már régóta folyt itt malomtevékenység. Mi a történelmi, társadalmi jelentősége ennek?

Egy-egy vízfolyás mederviszonyai, esései, az erősebb sodrás helyei az idők során nemigen változtak. Az emberek korán kitapasztalták, hol épülhetne malom, és azt a helyet évszázadokon át malomhelyként tartották számon, akár állt ott malom, akár éppen pusztán maradt. Az épület maga lehet, hogy későbbi, de történetileg akár 500 éves múltja is lehet egy-egy malomnak. A 16. századtól szinte folyamatos adataink vannak a baranyai malmokról. Az 1840-es évekből fennmaradt malomlevelek alapján Baranyában nagyjából 500 malom működött, köztük az orfűi vízimalom.

A fennmaradt malmok épületében, berendezésében a 19. század végi – 20. század eleji állapotokat láthatjuk, amikor is megjelentek és elterjedtek a malmipari gépek, a gőzerővel működő gőzmalmok. Akkor úgy tűnt, a vidéki malmokra nincs szükség. Ám a molnárok is beszerezték a hengerszékeket, és úgy kezdtek őrölni, mint a nagyok. A gyári malmok nem tudták azt adni az egyszerű parasztembereknek, mint a vidékiek: kereskedelmi őrlést végeztek. A hagyományos vízi-, szél- és szárazmalmok “hozd a búzád, és mi adjuk a lisztet alapon működtek”, vitte a gazda a saját gabonáját, leült, és megvárta, míg elkészült a lisztje, korpája, darája, vagy amire szüksége volt. Ezzel az egy-két zsákos őrléssel nem tudtak a gőzmalmok foglalkozni.

Mi történt ezzel a jól működő rendszerrel?

Az államosítás során sajnos bezárták a malmokat, gyakorlatilag felszámolták országosan 1951-52-ben. A gépeket elvitték, vagy összetörték. Kevés malom maradt épen, köztük az orfűit a múzeummá alakítás mentette meg, majd évtizedekkel később Füzes Péterék rakták ismét rendbe, gyűjtöttek berendezést, hogy aztán a kilencvenes években elinduljon a vízimalom – egyetlenként az országban.

Milyen értéket képviselnek az Orfűi Malmok jelenleg az országban?

Működő malom nem volt az elmúlt hatvan évben hazánkban az orfűin kívül. Többet rendbe raktak, de nem őröltek rendszeresen, mert például máshol van már a vízfolyás, elvezették a patakokat, feliszapolódtak a malomcsatornák. Orfű esetében is hosszú, kemény út vezetett oda, hogy elinduljanak a hengerszékek. Az én szememben a jelenlegi leállás Orfűn is csak átmeneti állapot, míg nem kerül ide egy olyan molnár, aki működtetni képes újra a malmot. A papírmalommal és a szárazmalommal együttesen pedig egy malomskanzen körvonalazódik, aminek fontos kultúrtörténeti értéke van. Nagy szerencse, hogy mára a múzeumi működésen túl egy élő, pezsgő hellyé vált, mint régen a molnárság idején.

Tavaly jubilált, idén 50+1 éves az Orfűi Malommúzeum. Ezt is ünnepeljük majd idén hagyományos, augusztus 20-i rendezvényünkön. A következő napokban archív újságcikkekkel, régi fényképekkel, interjúkkal, fontos pillanatok felelevenítésével emlékezünk az 1970-ben alapított múzeum elmúlt öt évtizedére.

Similar Posts